Nagy Ágoston szakedző munkája 1999.Január-Február
A szövetségnek rendkívül fontos koordináló szerepe van , hiszen az egyetlen pártatlan , versenyen kívüli fórum, amelynek az a feladata , hogy az egyébként külön utakon járó csapatok érdekeit képviselje, a klubok jelenjét és jövőjét segítse.
Számos fontos feladat vár ránk , amelyek nélkül nem fog fejlődni a településünk kosárlabdája.
Nagyon komoly információs központot kell kialakítania a szövetségnek , hiszen rendszer nélkül minden elkallódik és a hírek hiányában hatalmas érdektelenség keletkezhet.
Különben is: „Aki megelégszik azzal , ami van , az lemarad „
Éppen ezért megyei szintű feltérképezést kell végezni , amely érinti:
n az edzőket
n játékosokat
n klubokat
n termeket
n iskolákat
n kapcsolatokat
n bajnokságokat
n testnevelőket
n támogatókról
n eredmények
n sorsolás
stb.
Ehhez, induló adatokkal tudok szolgálni , mert a PRÍMA KOSÁR KLINIKA ’98 PROGRAM keretén belül tized magammal hetekig jártuk a településeket a megyében 1998-ban.
Nagyon nagy szükség van - természetesen- egy megyei KOSÁRINFÓRA , ha megfelelő támogatót találnánk a finanszírozására, de minimálisnak tartom , hogy az internethez kapcsolódjon a szövetség.
A HUNBASKET mintájára készített honlapot elérhetővé és népszerűvé kell tennünk még angolul is , hiszen számos külföldi diák tanul Debrecenben . Egy komoly HOME PAGE vonzóvá teheti a városunk kosárlabdáját nem csak a minőséget hozó kosarasoknak , hanem az esetleges befektetőknek is.
A saját IMAGE teremtés úttörő lehetne a vidéki szövetségek történetében... Megelőzhetnénk mása szövetségeket sportágon belül és kívül is.
A Szövetségnek komoly részt kellene vállalni kosaras, továbbképző, játékvezető-képző táborok szervezésében.
Nemzetközi tornák rendezésével hagyományt teremthetnénk, tapasztalatot cserélhetnénk, házhoz jönnének a külföldi tehetségek, mellesleg komoly bevételi forrást jelentene a részvételi díj is , pláne ha megfelelő támogatókat is be tudnánk vonni.
Bevételi forrás még ,ha bálokat , évfordulókat , felkészülési tornákat, év végi kupákat hirdetnénk meg.
Ha nem felejtkezünk el a fiatalok foglalkoztatási lehetőségéről a nyár folyamán , akkor váratlanul pottyanhatnak tehetségek az ölünkbe.
Mindezek rendszeres hirdetést, plakátolást kíván meg és szervezett munkavállalást. Ehhez aztán elhivatott , netalán fizetett szakemberekre van szükség...
A szövetségnek tudatában kell lennie, hányan , hol kosaraznak, milyen rendszeresen és milyen bajnokságban versenyeznek. Az általános iskolai szinten kell még újabbat produkálni és a hatalmas számú nem sportoló megyei fiatalokat magunk felé orientálni.
Gócközpontokat kell kiépítenünk , ahová nem jelent nagy távolságot edzésre járni , de ahol a testnevelő/edző is partner , azaz képzi magát és lépést tart a fejlődéssel. Továbbá mind a beiskolázás , mind a kosárlabdázás terén hajlandó együttműködni. Ez tulajdonképpen szerepvállalást jelente a szövetség által kidolgozott korosztályos programból.
Szerződéseket kellene kötnie a szövetségnek több irány tekintetében általános és középiskolákkal , ahová a gyerekeket beírathatnák a szülők és , ahol értékelnék azt , hogy a gyerek kosárlabdázik. Nem tartom elegendőnek , azt , hogy csupán néhány iskoláról legyen szó. A Diákolimpiákba és a Szövetségi megyei bajnokságokba sokkal több iskolát , testnevelőt kell bevonni , mert más sportágak sajnos lefölözik a tehetségeket csupán azért , mert ezek a bizonyos tehetségek későn jutnak el hozzánk a klubba... EZ HATALMAS PROBLÉMA.
Nekünk is fel kell venni a harcot a gyerekekért más sportágakkal szemben. Ez a harc természetesen önző , de pedagógiailag védett környezetben kell , hogy megvalósuljon , hiszen a személyiség sértetlensége mindenképpen cél.
A szövetség feladata , hogy kiválasztó táborokat szervezzen: nyáron , télen és tavasszal...
Ki kell építeni a lehetőségét megye válogatottak behívására.
Új versenyeztetési rendszereket kell kitalálni.
A nagyobb hagyományokkal bíró iskolákban probléma , ha sokkal gyengébb csaptokkal kell mérkőzni , de ez vissza is igaz.
El kell gondolkozni a régen volt KUPA és BAJNOKSÁG újra bevezetésén.
A góckörzeteknek is kellene versenyt kiírni, hiszen ők ma is összejárnak edzőmeccsekre.
Sok helyen nagyon lelkes a kosárszeretet.
A JÁTÉKVEZETŐK nagyon szerves részei a játéknak. Az a fajta hozzáállás ,hogy az elgurult labdát hozza vissza a játékos és ne a játékvezető helytelen. A „ Ne a csík tolja a repülőt „ szemlélet szétszakítja azt az egységet, ami nélkül sem a játék , sem a csapatok , sem a játék vezetői nem tehetnék a dolgukat. Rájuk kell erőltetni az állandó fejlődni akarást és ezt legalább olyan komolyan kell venni , mint a lépésszabály oktatását.
Ehhez szükség van színtérre , ahol a játékvezetők gyakorolhatnak , hiszen nekik is tanulni kell. A csapat felkészülésének a tesztelése egy-egy mérkőzés. Eldől hogyan készült föl komplex egészében ... A játékvezetőknek nem a mérkőzéseken kell felkészülni, hanem a video előtt , más meccsek megtekintésekor, edzőmeccsek, barátságos meccsek vezetése során , ahol nincs akkora tét és elnézőbbek vagyunk a hibákkal.
Sajnos mi is rákényszerülünk arra , hogy még olyankor is elnézőek legyünk , amikor pedig annak a kérdése forog kockán , hogy miként készültünk föl az elmúlt héten, hónapban , évben. A játékvezető számára mindig csak negyven perc , ami egy csapat tagjai számára éveket jelenthet. Persze csak egy játékról van szó. De ne felejtsük el , hogy ráadásul ezekért a játékokért egyre súlyosabb összegeket kell kifizetnünk.
Ezért is javaslom , hogy tegyük kötelezővé minden NB-s csapat megyei bajnoki indulási kötelezettségét. Nonszensz az , hogy az ország egyik legnagyobb egyetemvárosában nincs komoly és rendszeres egyetemi bajnokság. Mikor szerepelt városunk egyetemi csapata a Diákolimpia döntőjében, pedig már NB I is van ?
Milyen munkát végzünk , ha csak azért mert az egyesületbe áramlás egyoldalú lassan megszűnik a mini korosztályban az indulók létszáma?
Mindent el kell követnünk , hogy minél szélesebb körben indítsunk megyei szövetségi bajnokságot , vagy az igazoltak kizárásával kupát. Tehát specializálhatjuk a versenyszabályokat.
El kellene gondolkodnunk azon , hogy a diákolimpiák és szövetségi versenyek ne hétköznap , hanem a heti felkészülés végén hétvégén legyenek. Képzeljünk csak el egy olyan vasárnapot , amikor egymást váltják a mérkőzések a sportcsarnokban , melynek a csúcsára a sikeres férfi csapat szereplése kerülne , több ezer ember előtt!
Szakmailag mindenképpen preferálom , hogy a hétvégén legyenek a meccsek.
A számos edzőkolléga elszigetelten dolgozik. A hajsza és , hogy csupán a pályán találkozunk sem emberileg , sem pedig szakmailag nem jelent továbblépési lehetőséget. Szükség van ún. szakmai hétvégékre , ahol eszmét lehetne cserélni, továbbképzést lehetne tartani és meg lehetne vitatni szemtől-szemben a problémákat.
Hiba , h